Mikovényi Károly a Trencsén megyei Lédecen született 1813-ban. Jogakadémiát végez. 1831 – önkéntes, 1843 – alhadnagy, 1847 – hadnagy, 1848. aug. 21 – főhadnagy a 2. Sándor gyalogezredben, az ezred trencséni hadfogadó állomásának parancsnoka. Nőtlen. (Felesége 1852 – Burgh Franciska, meghalt Trencsén, 1904.)Októberben ezredével csatlakozik a honvédsereghez. November 17 – a Trencsén megyei nemzetőrség őrnagya. Mozgósított zászlóaljával részt vesz a Galíciából betört császáriak (Frischeisen alezredes, ill. Götz tábornok) elleni harcokban. 1849. januárjában a bányavárosokban csatlakozik a fel-dunai (VII.) hadtestéhez. Február 5 – a 2. Zólyom megyei (később 124. sorszámot kapott) honvédzászlóalj parancsnoka, az említett hadtestben. Végigküzdi a téli és a tavaszi hadjáratot. Májustól alakulatával az önállóvá vált Kmety-hadosztályban szolgál. Június 13. – a csornai csatában térdlövést kap, fél lábát amputálják. Jún.19. – kitüntetik a katonai érdemjel 3. osztályával, majd alezredessé léptetik elő.1850. máj. 18. – Pesten 10 év várfogságra ítélik, jún. 2. – kegyelmet kap. 1867. – fürdőbiztos, ekkor a Pest városi, 1890. – nyugalmazott sótárnok, ekkor a Nyitra megyei Honvédegylet tagja. † Trencsén, 1898. március 17. Mikovényi Károly kovácsoltvas kerítéssel övezett sírját a kripták alatti sorban találhatjuk. Sírfelirata Gyulai Pál 1869-ben Jeszenák sírjára írt sorait idézik az utolsó sor átírásával: „Szerette hazáját szívvel, szóval, tettel, / Védte szabadságát híven, becsülettel. / Áldozott, szenvedett. Jutalmát nem kérte, / S nem küzdhetve többé, mankóval beérte.”